Pécs 1939-ben

Hamerli Antal felújított kisfilmje három részletben

Újabb kérdések a Széchenyi térrel kapcsolatban

A Baranya Ma oldalán értesültünk Páva Zsolt új ötletéről a pécsi Széchenyi tér átalakításával kapcsolatban (Ny. Sz.: Széchenyi tér — a háromszázmillió forintos kérdés. 2009. május 26.).

„A pécsi lakosok véleményét kéri ki Páva Zsolt polgármester a Széchenyi tér átalakításával kapcsolatban — a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget. A különbséget pedig teljes egészében a városkasszából kellene állni.” — áll a cikkben.

Üdvözöljük, hogy történt valami az ügyben, és a probléma végre megfelelő nyilvánosságot kap. Ugyanakkor a lakosság részére felteendő kérdésekből az rajzolódik ki számunkra, hogy azok nincsenek tisztán és világosan megfogalmazva. Úgy tűnik, hogy nehéz megérteni azokat és nehéz helyesen válaszolni. A három kérdésből a második így szól: „A város fogadja-e el a magasabb összegű ajánlatot, de még ebben az évben zárja le a beruházást?” — aki egyáltalán megérti a kérdés lényegét, sem biztos, hogy jó szívvel tud igent vagy nemet válaszolni.

Az a kérdés sem egészen világos, mely szerint „Fontos, hogy pécsiek végezzék a Széchenyi tér felújítását?”, hiszen nem tudjuk meg, ez konkrétan miért fontos.

A nyitó kérdés pedig ezekkel együtt szintén kétértelmű, és a lényeges dilemma mellett látszik elmenni: „Fontos-e, hogy a kulturális főváros évében már ne legyen feltúrva a belváros, és megfelelő körülmények között fogadjuk a látogatókat?” — a tervek felől tájékozatlan, naív ember természetesen erre csak úgy felelhet, hogy fontos, ugyanakkor ezzel a titokban elfogadott terveket támogatja.

Egyesek úgy fogalmaztak, hogy ezek álkérdések. Nem szeretnénk így értelmezni, de valóban, ilyen benyomást keltenek. Talán diplomatikusan vannak megfogalmazva, mert bizonyos lobbik ellen kell így eljárni? Nem tudjuk, de ettől még nem válnak igazán érthetőkké.

Ami ismét kérdőjelet tesz a cikkben közöltek mögé, hogy ezúttal már nem egymilliárd hatszázmillió Forintról van szó, mint a BAMA korábbi tudósításában (Cseri László — Ez a terv lesz a végső. 2009. márc. 17.), hanem egymilliárd háromszázmillióról. Idézzük: „a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget.” — ez a különbség az információkban az olvasók számára azt a kellemetlen gyanút erősíti, hogy időközben eltűnt 300 millió Forint, ami nem kis összeg.

A fejlemények tehát ellentmondásosak: „A polgármester bejelentette: ebben a fontos ügyben szeretné kikérni a pécsiek véleményét. A napokban egy automata segítségével telefonon keresik meg a pécsieket, s három kérdést tesznek fel nekik. A felmérés költségét Páva Zsolt saját polgármesteri keretéből fizeti, mert, mint fogalmazott: »inkább most költök el erre 200 ezer forintot, mint hogy a pécsiek akaratával ellentétben költsünk el 300 milliót.«” Szimpatikus mondatok, de az információk és a kérdések értelmezése a fentiek miatt kétes, a cselekvési terv pedig ennek függvényében lehet, hogy nem megfelelő, sőt, a szavaztatási akció kétértelmű felhangokkal bír. Számosan állították, hogy őket ugyan nem kereste meg senki telefonon, a szavaztatás gyors, szinte rohamos lefolytatása* pedig — túl a népszerűségi lökésen, és a „támogatottságon”, amellyel az eredményt a szavaztatók mintegy önmagukat felhatalmazva elkönyvelik — nem nevezhető jóindulattal sem másnak, mint látszatcselekvésnek, esetleg populisztikus kampányfogásnak (s ezt rossz szájízzel mondjuk ki).

* E cikkben ezúttal 1,8 milliárd Ft (nettó) összeg szerepel. Ez három alkalommal három különböző információt jelent!

A BAMA korábbi és mostani cikkéhez is értelmes olvasói hozzászólások érkeztek, amelyek a tér felújítása mellett, de átalakítása ellen tesznek hitet. Például „Tüke” nevű hozzászóló ezt írja: „A Széchenyi tér Pécs egyik jelképe, jelenleg szép és érdekes, kár lenne elrontani. Egy esetleges felújítás (ahol szükséges) nem lépné túl az anyagi lehetőségeket, és megmaradna a jelenlegi kép. Köszönjük a Polgármester Úrnak, hogy kikéri a véleményünket.” — egyszerű és igaz. A felújítás (nem pedig átalakítás és tönkretétel) pedig megoldható lenne nem egymilliárdból + még néhány százmillióból, hanem ennek töredékéből.

A pécsi polgármesterválasztás előtt a városban (május 1-én) megjelent a Pécsi Leltár, amely összefoglalta a Pécsett eddig történt tévedéseket, visszaéléseket és a normálisabb célokért folytatott tevékenységet. Ezt a Gondolkodó Pécsiek Asztaltársasága adta ki. Jó volna, ha ezen asztaltársaság számunkra ismeretlen tagjai éles szemmel folytatnák a város felelős védelmét.

Tisztelettel kérjük, hogy — mint múlt alkalommal — városunk megbecsült képviselői testülete döntéshozatalkor most is vegye figyelembe az általunk leírtakat.

*

Kiegészítés: Múltkori olvasói levelünkre, mely a Pécsi Hét hasábjain jelent meg (2009. május 22.) és a képviselők asztalára került, olyan reakció érkezett, amely derültséget okozott több olvasó körében (Varga Gyula: A Széchenyi tér megújulásáért, 2009. május 29.). Az írás szerzője indoklás nélkül „maradinak” és „demagógnak”, valamint „igaztalannak” nevezte jól átgondolt esztétikai, technikai és gazdaságossági érveinket, majd hozzátette, hogy „az információt tekintve mindenkor naprakész a Széchenyi téri Csészényi tér információs iroda is (ahol jelenleg a makett is megtekinthető).” — nos, mint pontosan e cikkünkben írtuk, ebben az irodában semmiféle, ismételjük: semmiféle nyomtatott anyag nem állt rendelkezésre, városunk vezetése pedig nem várhatja el Pécs kétszázezres lakosságától, hogy egy néhány centiméteres, szürke makettet (amelyről egyébként tudomása sincs) meg fog tekinteni az említett, eldugott irodában, főleg akkor, ha nem informálták a polgárokat arról, hogy egy új terv készült el, s ez a terv eltér minden eddig ismerttől. A BAMA honlapjának fórumait korlátozott közönség látogatja, a látványtervből ott látható összesen elméletileg 5, gyakorlatilag 4 db kép továbbá jogvédett. Az ingyenes újságok pedig (mint a kampánycélú Oké Magazin, valamint a bulvárlap Helyi Téma) gyakorlatilag értékelhető képanyag nélkül, felületesen és röviden tárgyalták az igenis titkosan elfogadott terveket, legfeljebb összesen kettő (2) cikkecskében. Ha többről nem tudunk (amint úgy tűnik, a velünk egyet nem értő levél írója sem), nem a mi hibánk...

Ez volna a tömegtájékoztatás?
Makett a csészényi téri EKF-információs irodában.
Ha e sorok írója nem háborodik fel, nem kérdezősködik,
és nem jár utána, még erről a pár centiméteres,
szürke makettről sem tudott volna.

A „kritika” írója továbbá azt mondja, „divatos szlogen hatástanulmány-követelés, ami egyrészt nem idevaló [?!], másrészt sokszorosan megtörténik a legfontosabb forgalomcsillapítás tekintetében.” A legfontosabb nem a forgalomcsillapítás, mivel az már így is eléggé lecsillapult, s ha tovább csillapodik, egyesek szerint a holttá váló belvárosban az összes kiskereskedő bezárhatja üzletét. Azonban a tér épületeinek elvizesedése és a burkolat kiválasztásának fontossága — már csak a Jókai tér most (öt év után!) felújításra szoruló kövezetéből tanulva is — nagyon is idevaló kérdések.

A levélíró aztán példát hoz a pécsi „maradiak” nosztalgiázására: az egykori Szent István téren működött vízlépcsőt. Nos, a dolog komikus, hiszen a vízlépcső elbontásáért valóban kár, a helyén keletkezett mostani állapot egyáltalán nem pótolja annak hiányát, valamint a vízlépcső elbontása és a Szent István tér mai állapota között körülbelül tizenöt év — illetve részben még több idő — telt el. Arról nem is beszélve, vajon egy ókeresztény sír előásása vajon nem maradi-e (a levélíró szavaival) a sokkal modernebb vízlépcsőhöz képest...

Az egykori vízlépcső a Dómmal

„A véglegesen elfogadott, s kritizált felújítási elképzelés mai felfogásban jobban illeszkedik az eredeti, enyhén lejtő, összefüggő piactérhez.” — írja Varga úr, ám ki kell jelentenünk, hogy a Széchenyi tér ma már nem piactér, ez tehát anakronisztikus érvelés.

„A harmincas évek építészeti stílusát tükrözi a jelenlegi forma, ami talán meghaladott, de semmi esetre sem történelmi — ellenkezőleg, nagyon művi. Éppúgy, mint a már elfeledett vízesés a Székesegyház előtt.” — írja továbbá. Mi nem látunk semmi negatív értelemben „művit” sem az egykori séta téri vízlépcsőben, sem a mai Széchenyi térben, de egyáltalán a 30-as évek építészetében sem. Sokkal károsabbnak tartjuk ugyanakkor azt a műviséget, amely a sztálini kocka-felfogásra, valamint a kádári lakótelepépítésre emlékeztet, és a történelmi hangulathoz egyáltalán nem illeszkedő minimalista térplaszikai felfogásra, absztrakt „szobrok” elhelyezésére törekszik.

A Boldogság Háza környéke körülbelül egy évtizede történt felújítása pedig a térövezet őrzése és óvása hiányában, nem pedig a szerkezeti illeszkedés hiányában ment tönkre.

*

További szomorú észrevételünk, hogy a Pécsi Hét terjesztését, úgy tűnik, bizonyos, sajnálatos és szégyenletes szabotázsakciók gátolják ezekben az EP-választás előtti hetekben.

Péchy Endre

A CMM sajtóközleménye Szekeres Imre Honvédelmi miniszter nyilatkozatával kapcsolatban

Sajtóhírek szerint Szekeres Imre azt nyilatkozta, hogy még mindig szeretné felépíteni a tubesi radart. A pécsieket izgatja ez az ügy. Ezért rossz, hogy igazából nem tudjuk, hogy mi az MSZP hivatalos álláspontja. Úgy tűnik, ez nem szakmai kérdés, hanem kampányfüggő, hiszen Szili Katalin naponta többször állította, garantálta, hogy: „Nem lesz a Tubesen radar!”

Ezt meglepő módon a Honvédelmi Minisztériumból senki nem cáfolta, senki nem figyelmeztette, hogy ezzel veszélyezteti az ország légtérvédelmét. Sőt, maga a miniszter úr utasította 2009. május 7-én a jogi képviselőjét, hogy vonja vissza perben az építkezés megkezdése iránti kérelmét. Jó lenne, ha az MSZP vezetőinek szava két napnál tovább is érvényes lenne.

Most nem értjük, hogy Szekeres Imrénél megakadt a régi lemez, vagy a pécsi választások után változtatott politikáján. Nem tudjuk, hogy komolyan hiszi-e — szakértőink álláspontjával ellentétesen —, hogy ha a tubesi radar ellenséget észlelne, akkor a kecskeméti haderő tudna rajtunk segíteni.

Mi, pécsiek nem akarunk a politika játékszereivé válni: a mindenkori politikai hatalomtól függetlenül célunk, hogy megőrizzük a Mecsek védett övezeteinek, s Pécsnek a radarmentességét.

Vicze Csilla, Civilek a Mecsekért Mozgalom szóvivője
2009.05.28

A pécsi Széchenyi-tér átrendezési kísérletéről

A Pécsi Hét május 15-i számában már olvashattunk egy nyílt levelet a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület nevében Nácsa Jánostól, amely a Széchenyi tér tervezett átalakítása ellen szólalt fel. Reméljük, hogy ez a — joggal mondhatjuk — titokzatosan megtervezett átalakítások ellen diplomatikusan, de határozottan tiltakozó írás eljutott azokhoz, akikhez címezve volt, s a városunk ügyeiben legérintettebb és legfelelősebb önkormányzati képviselők azt megfontoltan olvasták, hiszen Pécs legfontosabb terének jelene nem egy vagy két ember számára fontos.

Jelent, nem pedig jövőt írunk. Miért? Ugyanis gyér informáltság mellett arról értesültünk, hogy már e sorok megjelenése idején elkezdik a Széchenyi tér felforgatását, először régészeti feltárás formájában. Attól eltekintve, hogy az országos színházi találkozó időszaka alatt a tér megbontása turisztikai szempontból sem kívánatos, baljósabb az, ami a régészek munkáját követheti. Nemrég Győrben is megtörtént az, hogy a múlt kutatóit és őreit markológépek vezetői tessékelték ki a szintén Széchenyi nevű téren folytatott feltárások közben, de ha ez itt nem is ismétlődne meg, a tér lerombolása hamarosan mindenképp megkezdődik. Ez megengedhetetlen volna, több okból is.

Az egyik ok, hogy Pécs lakossága nincs tájékoztatva a legfrissebb látványtervekről, amelyeket gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával készítettek el, és azóta sem hoztak nyilvánosságra. E sorok írója személyesen tájékozódott a terveket illetően, amelyeket a város legilletékesebb pontjain sem tudtak nyomtatásban biztosítani számára, még a Széchenyi téren található EKF-tájékoztató irodában sem! Az egyetlen ingyenes olvasói forrás a Szili Katalin mellett kampányoló bulvárlapocska, az Oké Magazin volt, amelyben az EKF honlapján szereplő, még novemberben elfogadott tervektől eltérő látványterv részlete szerepelt [frissülés: az EKF honlapjáról ma — 2009. május 20. — lekerültek a régi látványtervek]. Utánajárás révén rábukkantunk egy márciusi internetes cikkre a Baranya Ma honlapján, amelyben 4 db kép látható a legújabb tervekről (Cseri László: Ez a terv lesz a végső, 2009. március 17.). E cikk alatti hozzászólásokban többen éles hangon kifejezték aggodalmukat és kritikájukat a Dévényi-féle, „zárt körű, eseti szakmai bizottság” szorgalmazta javaslatokkal kapcsolatban. Szerintünk ezek az aggodalmak és kritikák messzemenően jogosak, és a tervezett átalakítás jogtalanul eltitkolt, brutális beavatkozás, valamint eszetlenül pazarló költségvetésű.

Minderről Pécs lakosságának azonnal és feltétlenül tudnia kell, a városatyákat, valamint Páva Zsolt polgármester urat pedig ezennel legkiválóbb tisztelettel arra kérjük, hogy legalábbis egy időre állíttassák le a térrel kapcsolatos munkálatokat, amíg alapvető kérdések nem tisztázódnak.

A tervezett átalakításokkal kapcsolatban pedig néhány kérdést fogalmazunk meg:

Az első kérdésünk mindjárt az, hogy miért van egyáltalán szükség a Széchenyi tér átalakítására? Tudomásunk szerint e gyönyörű térrel semmilyen szerkezeti probléma nincs, kizárólag felújításra szorulna. E felújítás az egyébként vandál átalakításra szánt összeg tizedéből megvalósulhatna. A jelenlegi térburkolat-, párkány-, kőlábazat- és lépcsőelemek felújítása ugyanis teljesen indokolt volna. Ezt az értelemetlenségekre szánt ezerhatszázmillió Forint tíz százalékából, de legfeljebb 300 millió Ft-ból meg lehetne oldani. A maradék pénz elég volna arra, hogy a város sok mást is felújítson belőle (pl. utakat is, vagy a méltánytalanul elhanyagolt Zsolnay-mauzóleumot, amely egy kulturális főváros gyöngyszeme lehetne). Ha irányzott uniós pénzek is vannak, és ezek miatt ez nem lehetséges, azokat akkor is mindenképpen a tervezettnél jobban is fel lehetne használni.

A második kérdés, hogy miért volna szükség a Széchenyi térre állított banális szoborra (ún. „Párna-felhő”, amelyet mi inkább „Tripla leszúrt rittberger”-nek keresztelnénk), valamint a minimalista térplasztikákra, amelyek egy hetvenes években épült panelvárosban sem állnák már meg a helyüket? Ezek a mondanivalótlan és a belvárostól esztétikailag idegen „alkotások” nem csak teljesen feleslegesek, hanem nagyságrendekkel rontanák a Széchenyi tér nagypolgári képét, amellett balesetveszélyesek is. Az „alkotókon” és megbízóikon kívül alighanem senki másnak nem áll ép ésszel érdekében e „művek” felállítása. A tér jelenlegi képe ráadásul országosan védett, az említett látványelemekre semmiféle szükség és semmiféle elszórható, fölös pénz nincs.

A harmadik — alapvető — kérdés, hogy a városvezetés, szűkebben az EKF2010 miért nem informálja Pécs lakosságát a tervezett átalakításokról, sőt miért leplezi el a polgárság szeme elől a tervezett átalakításokat? Ez rendkívül tisztességtelen, és mondhatni megalázó.

A negyedik kérdés, hogy végeztek-e ezzel a támfalakat kiiktató, titokban készült tervvel kapcsolatban kielégítő hatástanulmányt? Egyesek ugyanis azt állítják, rengeteg víz fog lekerülni a földbe. A Szepessy, a Hunyadi, és a Megye utca csapadékvize mind oda zúdul le. De ha ezt sikerülne is kiiktatni, maga a tér is óriási mennyiségű vizet gyűjt össze. A Mecsekről alázúduló víz mennyisége nyári zivatar vagy több napos eső esetén hatalmas — s a régi épüleknek semmilyen szigetelése nincs. Ezeket a régi épületeket jelenleg az aszfaltburkolat és a járdaszegély oltalmazza — a lábazat elvizesedése ellen a járda és az úttest jelent védelmet. Az új burkolat többek szerint vízáteresztő, valósággal az épületekbe injektálja majd a vizet. Ez pedig a tér épületeinek teljes elvizesedését, majd süllyedését idézheti elő. Információ hiányában a lakosság ezt sem tudhatja.

Az ötödik, egyben költői kérdés: hogyan lehetséges az, hogy egy város, amely így el van adósodva, erre a rombolásra költeni tud? Ebből az óriási pénzből tehetnének hasznos dolgokat is. Nem volna szükséges felforgatásra és kulturális pusztításra költeni az értékes milliárdokat, azután pedig siránkozni, hogy nincs pénz, hogy városunkban nincs kész semmi, és hogy Pécs jó része valóságos romhalmaz.

Az EKF amúgy is több sebből vérző, holt projektumnak tűnik. Pécs ráadásul gyakorlatilag megközelíthetetlen Nyugat-Európa felől, s így egyesek nem átallottak azzal „bíztatni”, hogy az érdeklődők jó része majd a Balkánról érkezik.

A mostani tervezett átalakítás sok tekintetben egyenesen visszalépés a rendszerváltás előtti, annak előszelét érzékeltető, 1988-as felújításokhoz és rekonstrukcióhoz képest. Hasonlóan az akkori szervezéshez képest is.

Írásunkat ajánljuk a város dinamikusan újjászerveződő vezetésének. Tisztelettel kérjük, gondolják át újra a józan érveket, amíg még nem késő, és dolgozzanak ki egy okos, konstruktív és korrekt felújítási tervet a Széchenyi térre vonatkozólag.

Péchy Endre

Nyílt levél az önkormányzati képviselőkhöz

Nácsa János cikke a Pécsi Hét 2009. május 15-ei számából. Kattintson a képre a teljes mérethez.

Kizárják a pécsieket a Tubes-ügyből?

Nincs veszve a Tubes jogi ügye — Vicze Csilla írása.
(Pécsi Hét 2009. május 15.)

A cikk nyomtatott változatának megtekintéséhez
kattintson a képre: