A Pécsi Hét május 15-i számában már olvashattunk egy nyílt levelet a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület nevében Nácsa Jánostól, amely a Széchenyi tér tervezett átalakítása ellen szólalt fel. Reméljük, hogy ez a — joggal mondhatjuk — titokzatosan megtervezett átalakítások ellen diplomatikusan, de határozottan tiltakozó írás eljutott azokhoz, akikhez címezve volt, s a városunk ügyeiben legérintettebb és legfelelősebb önkormányzati képviselők azt megfontoltan olvasták, hiszen Pécs legfontosabb terének jelene nem egy vagy két ember számára fontos.
Jelent, nem pedig jövőt írunk. Miért? Ugyanis gyér informáltság mellett arról értesültünk, hogy már e sorok megjelenése idején elkezdik a Széchenyi tér felforgatását, először régészeti feltárás formájában. Attól eltekintve, hogy az országos színházi találkozó időszaka alatt a tér megbontása turisztikai szempontból sem kívánatos, baljósabb az, ami a régészek munkáját követheti. Nemrég Győrben is megtörtént az, hogy a múlt kutatóit és őreit markológépek vezetői tessékelték ki a szintén Széchenyi nevű téren folytatott feltárások közben, de ha ez itt nem is ismétlődne meg, a tér lerombolása hamarosan mindenképp megkezdődik. Ez megengedhetetlen volna, több okból is.
Az egyik ok, hogy Pécs lakossága nincs tájékoztatva a legfrissebb látványtervekről, amelyeket gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával készítettek el, és azóta sem hoztak nyilvánosságra. E sorok írója személyesen tájékozódott a terveket illetően, amelyeket a város legilletékesebb pontjain sem tudtak nyomtatásban biztosítani számára, még a Széchenyi téren található EKF-tájékoztató irodában sem! Az egyetlen ingyenes olvasói forrás a Szili Katalin mellett kampányoló bulvárlapocska, az Oké Magazin volt, amelyben az EKF honlapján szereplő, még novemberben elfogadott tervektől eltérő látványterv részlete szerepelt [frissülés: az EKF honlapjáról ma — 2009. május 20. — lekerültek a régi látványtervek]. Utánajárás révén rábukkantunk egy márciusi internetes cikkre a Baranya Ma honlapján, amelyben 4 db kép látható a legújabb tervekről (Cseri László: Ez a terv lesz a végső, 2009. március 17.). E cikk alatti hozzászólásokban többen éles hangon kifejezték aggodalmukat és kritikájukat a Dévényi-féle, „zárt körű, eseti szakmai bizottság” szorgalmazta javaslatokkal kapcsolatban. Szerintünk ezek az aggodalmak és kritikák messzemenően jogosak, és a tervezett átalakítás jogtalanul eltitkolt, brutális beavatkozás, valamint eszetlenül pazarló költségvetésű.
Minderről Pécs lakosságának azonnal és feltétlenül tudnia kell, a városatyákat, valamint Páva Zsolt polgármester urat pedig ezennel legkiválóbb tisztelettel arra kérjük, hogy legalábbis egy időre állíttassák le a térrel kapcsolatos munkálatokat, amíg alapvető kérdések nem tisztázódnak.
A tervezett átalakításokkal kapcsolatban pedig néhány kérdést fogalmazunk meg:
Az első kérdésünk mindjárt az, hogy miért van egyáltalán szükség a Széchenyi tér átalakítására? Tudomásunk szerint e gyönyörű térrel semmilyen szerkezeti probléma nincs, kizárólag felújításra szorulna. E felújítás az egyébként vandál átalakításra szánt összeg tizedéből megvalósulhatna. A jelenlegi térburkolat-, párkány-, kőlábazat- és lépcsőelemek felújítása ugyanis teljesen indokolt volna. Ezt az értelemetlenségekre szánt ezerhatszázmillió Forint tíz százalékából, de legfeljebb 300 millió Ft-ból meg lehetne oldani. A maradék pénz elég volna arra, hogy a város sok mást is felújítson belőle (pl. utakat is, vagy a méltánytalanul elhanyagolt Zsolnay-mauzóleumot, amely egy kulturális főváros gyöngyszeme lehetne). Ha irányzott uniós pénzek is vannak, és ezek miatt ez nem lehetséges, azokat akkor is mindenképpen a tervezettnél jobban is fel lehetne használni.
A második kérdés, hogy miért volna szükség a Széchenyi térre állított banális szoborra (ún. „Párna-felhő”, amelyet mi inkább „Tripla leszúrt rittberger”-nek keresztelnénk), valamint a minimalista térplasztikákra, amelyek egy hetvenes években épült panelvárosban sem állnák már meg a helyüket? Ezek a mondanivalótlan és a belvárostól esztétikailag idegen „alkotások” nem csak teljesen feleslegesek, hanem nagyságrendekkel rontanák a Széchenyi tér nagypolgári képét, amellett balesetveszélyesek is. Az „alkotókon” és megbízóikon kívül alighanem senki másnak nem áll ép ésszel érdekében e „művek” felállítása. A tér jelenlegi képe ráadásul országosan védett, az említett látványelemekre semmiféle szükség és semmiféle elszórható, fölös pénz nincs.
A harmadik — alapvető — kérdés, hogy a városvezetés, szűkebben az EKF2010 miért nem informálja Pécs lakosságát a tervezett átalakításokról, sőt miért leplezi el a polgárság szeme elől a tervezett átalakításokat? Ez rendkívül tisztességtelen, és mondhatni megalázó.
A negyedik kérdés, hogy végeztek-e ezzel a támfalakat kiiktató, titokban készült tervvel kapcsolatban kielégítő hatástanulmányt? Egyesek ugyanis azt állítják, rengeteg víz fog lekerülni a földbe. A Szepessy, a Hunyadi, és a Megye utca csapadékvize mind oda zúdul le. De ha ezt sikerülne is kiiktatni, maga a tér is óriási mennyiségű vizet gyűjt össze. A Mecsekről alázúduló víz mennyisége nyári zivatar vagy több napos eső esetén hatalmas — s a régi épüleknek semmilyen szigetelése nincs. Ezeket a régi épületeket jelenleg az aszfaltburkolat és a járdaszegély oltalmazza — a lábazat elvizesedése ellen a járda és az úttest jelent védelmet. Az új burkolat többek szerint vízáteresztő, valósággal az épületekbe injektálja majd a vizet. Ez pedig a tér épületeinek teljes elvizesedését, majd süllyedését idézheti elő. Információ hiányában a lakosság ezt sem tudhatja.
Az ötödik, egyben költői kérdés: hogyan lehetséges az, hogy egy város, amely így el van adósodva, erre a rombolásra költeni tud? Ebből az óriási pénzből tehetnének hasznos dolgokat is. Nem volna szükséges felforgatásra és kulturális pusztításra költeni az értékes milliárdokat, azután pedig siránkozni, hogy nincs pénz, hogy városunkban nincs kész semmi, és hogy Pécs jó része valóságos romhalmaz.
Az EKF amúgy is több sebből vérző, holt projektumnak tűnik. Pécs ráadásul gyakorlatilag megközelíthetetlen Nyugat-Európa felől, s így egyesek nem átallottak azzal „bíztatni”, hogy az érdeklődők jó része majd a Balkánról érkezik.
A mostani tervezett átalakítás sok tekintetben egyenesen visszalépés a rendszerváltás előtti, annak előszelét érzékeltető, 1988-as felújításokhoz és rekonstrukcióhoz képest. Hasonlóan az akkori szervezéshez képest is.
Írásunkat ajánljuk a város dinamikusan újjászerveződő vezetésének. Tisztelettel kérjük, gondolják át újra a józan érveket, amíg még nem késő, és dolgozzanak ki egy okos, konstruktív és korrekt felújítási tervet a Széchenyi térre vonatkozólag.
Péchy Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése