Újabb kérdések a Széchenyi térrel kapcsolatban

A Baranya Ma oldalán értesültünk Páva Zsolt új ötletéről a pécsi Széchenyi tér átalakításával kapcsolatban (Ny. Sz.: Széchenyi tér — a háromszázmillió forintos kérdés. 2009. május 26.).

„A pécsi lakosok véleményét kéri ki Páva Zsolt polgármester a Széchenyi tér átalakításával kapcsolatban — a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget. A különbséget pedig teljes egészében a városkasszából kellene állni.” — áll a cikkben.

Üdvözöljük, hogy történt valami az ügyben, és a probléma végre megfelelő nyilvánosságot kap. Ugyanakkor a lakosság részére felteendő kérdésekből az rajzolódik ki számunkra, hogy azok nincsenek tisztán és világosan megfogalmazva. Úgy tűnik, hogy nehéz megérteni azokat és nehéz helyesen válaszolni. A három kérdésből a második így szól: „A város fogadja-e el a magasabb összegű ajánlatot, de még ebben az évben zárja le a beruházást?” — aki egyáltalán megérti a kérdés lényegét, sem biztos, hogy jó szívvel tud igent vagy nemet válaszolni.

Az a kérdés sem egészen világos, mely szerint „Fontos, hogy pécsiek végezzék a Széchenyi tér felújítását?”, hiszen nem tudjuk meg, ez konkrétan miért fontos.

A nyitó kérdés pedig ezekkel együtt szintén kétértelmű, és a lényeges dilemma mellett látszik elmenni: „Fontos-e, hogy a kulturális főváros évében már ne legyen feltúrva a belváros, és megfelelő körülmények között fogadjuk a látogatókat?” — a tervek felől tájékozatlan, naív ember természetesen erre csak úgy felelhet, hogy fontos, ugyanakkor ezzel a titokban elfogadott terveket támogatja.

Egyesek úgy fogalmaztak, hogy ezek álkérdések. Nem szeretnénk így értelmezni, de valóban, ilyen benyomást keltenek. Talán diplomatikusan vannak megfogalmazva, mert bizonyos lobbik ellen kell így eljárni? Nem tudjuk, de ettől még nem válnak igazán érthetőkké.

Ami ismét kérdőjelet tesz a cikkben közöltek mögé, hogy ezúttal már nem egymilliárd hatszázmillió Forintról van szó, mint a BAMA korábbi tudósításában (Cseri László — Ez a terv lesz a végső. 2009. márc. 17.), hanem egymilliárd háromszázmillióról. Idézzük: „a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget.” — ez a különbség az információkban az olvasók számára azt a kellemetlen gyanút erősíti, hogy időközben eltűnt 300 millió Forint, ami nem kis összeg.

A fejlemények tehát ellentmondásosak: „A polgármester bejelentette: ebben a fontos ügyben szeretné kikérni a pécsiek véleményét. A napokban egy automata segítségével telefonon keresik meg a pécsieket, s három kérdést tesznek fel nekik. A felmérés költségét Páva Zsolt saját polgármesteri keretéből fizeti, mert, mint fogalmazott: »inkább most költök el erre 200 ezer forintot, mint hogy a pécsiek akaratával ellentétben költsünk el 300 milliót.«” Szimpatikus mondatok, de az információk és a kérdések értelmezése a fentiek miatt kétes, a cselekvési terv pedig ennek függvényében lehet, hogy nem megfelelő, sőt, a szavaztatási akció kétértelmű felhangokkal bír. Számosan állították, hogy őket ugyan nem kereste meg senki telefonon, a szavaztatás gyors, szinte rohamos lefolytatása* pedig — túl a népszerűségi lökésen, és a „támogatottságon”, amellyel az eredményt a szavaztatók mintegy önmagukat felhatalmazva elkönyvelik — nem nevezhető jóindulattal sem másnak, mint látszatcselekvésnek, esetleg populisztikus kampányfogásnak (s ezt rossz szájízzel mondjuk ki).

* E cikkben ezúttal 1,8 milliárd Ft (nettó) összeg szerepel. Ez három alkalommal három különböző információt jelent!

A BAMA korábbi és mostani cikkéhez is értelmes olvasói hozzászólások érkeztek, amelyek a tér felújítása mellett, de átalakítása ellen tesznek hitet. Például „Tüke” nevű hozzászóló ezt írja: „A Széchenyi tér Pécs egyik jelképe, jelenleg szép és érdekes, kár lenne elrontani. Egy esetleges felújítás (ahol szükséges) nem lépné túl az anyagi lehetőségeket, és megmaradna a jelenlegi kép. Köszönjük a Polgármester Úrnak, hogy kikéri a véleményünket.” — egyszerű és igaz. A felújítás (nem pedig átalakítás és tönkretétel) pedig megoldható lenne nem egymilliárdból + még néhány százmillióból, hanem ennek töredékéből.

A pécsi polgármesterválasztás előtt a városban (május 1-én) megjelent a Pécsi Leltár, amely összefoglalta a Pécsett eddig történt tévedéseket, visszaéléseket és a normálisabb célokért folytatott tevékenységet. Ezt a Gondolkodó Pécsiek Asztaltársasága adta ki. Jó volna, ha ezen asztaltársaság számunkra ismeretlen tagjai éles szemmel folytatnák a város felelős védelmét.

Tisztelettel kérjük, hogy — mint múlt alkalommal — városunk megbecsült képviselői testülete döntéshozatalkor most is vegye figyelembe az általunk leírtakat.

*

Kiegészítés: Múltkori olvasói levelünkre, mely a Pécsi Hét hasábjain jelent meg (2009. május 22.) és a képviselők asztalára került, olyan reakció érkezett, amely derültséget okozott több olvasó körében (Varga Gyula: A Széchenyi tér megújulásáért, 2009. május 29.). Az írás szerzője indoklás nélkül „maradinak” és „demagógnak”, valamint „igaztalannak” nevezte jól átgondolt esztétikai, technikai és gazdaságossági érveinket, majd hozzátette, hogy „az információt tekintve mindenkor naprakész a Széchenyi téri Csészényi tér információs iroda is (ahol jelenleg a makett is megtekinthető).” — nos, mint pontosan e cikkünkben írtuk, ebben az irodában semmiféle, ismételjük: semmiféle nyomtatott anyag nem állt rendelkezésre, városunk vezetése pedig nem várhatja el Pécs kétszázezres lakosságától, hogy egy néhány centiméteres, szürke makettet (amelyről egyébként tudomása sincs) meg fog tekinteni az említett, eldugott irodában, főleg akkor, ha nem informálták a polgárokat arról, hogy egy új terv készült el, s ez a terv eltér minden eddig ismerttől. A BAMA honlapjának fórumait korlátozott közönség látogatja, a látványtervből ott látható összesen elméletileg 5, gyakorlatilag 4 db kép továbbá jogvédett. Az ingyenes újságok pedig (mint a kampánycélú Oké Magazin, valamint a bulvárlap Helyi Téma) gyakorlatilag értékelhető képanyag nélkül, felületesen és röviden tárgyalták az igenis titkosan elfogadott terveket, legfeljebb összesen kettő (2) cikkecskében. Ha többről nem tudunk (amint úgy tűnik, a velünk egyet nem értő levél írója sem), nem a mi hibánk...

Ez volna a tömegtájékoztatás?
Makett a csészényi téri EKF-információs irodában.
Ha e sorok írója nem háborodik fel, nem kérdezősködik,
és nem jár utána, még erről a pár centiméteres,
szürke makettről sem tudott volna.

A „kritika” írója továbbá azt mondja, „divatos szlogen hatástanulmány-követelés, ami egyrészt nem idevaló [?!], másrészt sokszorosan megtörténik a legfontosabb forgalomcsillapítás tekintetében.” A legfontosabb nem a forgalomcsillapítás, mivel az már így is eléggé lecsillapult, s ha tovább csillapodik, egyesek szerint a holttá váló belvárosban az összes kiskereskedő bezárhatja üzletét. Azonban a tér épületeinek elvizesedése és a burkolat kiválasztásának fontossága — már csak a Jókai tér most (öt év után!) felújításra szoruló kövezetéből tanulva is — nagyon is idevaló kérdések.

A levélíró aztán példát hoz a pécsi „maradiak” nosztalgiázására: az egykori Szent István téren működött vízlépcsőt. Nos, a dolog komikus, hiszen a vízlépcső elbontásáért valóban kár, a helyén keletkezett mostani állapot egyáltalán nem pótolja annak hiányát, valamint a vízlépcső elbontása és a Szent István tér mai állapota között körülbelül tizenöt év — illetve részben még több idő — telt el. Arról nem is beszélve, vajon egy ókeresztény sír előásása vajon nem maradi-e (a levélíró szavaival) a sokkal modernebb vízlépcsőhöz képest...

Az egykori vízlépcső a Dómmal

„A véglegesen elfogadott, s kritizált felújítási elképzelés mai felfogásban jobban illeszkedik az eredeti, enyhén lejtő, összefüggő piactérhez.” — írja Varga úr, ám ki kell jelentenünk, hogy a Széchenyi tér ma már nem piactér, ez tehát anakronisztikus érvelés.

„A harmincas évek építészeti stílusát tükrözi a jelenlegi forma, ami talán meghaladott, de semmi esetre sem történelmi — ellenkezőleg, nagyon művi. Éppúgy, mint a már elfeledett vízesés a Székesegyház előtt.” — írja továbbá. Mi nem látunk semmi negatív értelemben „művit” sem az egykori séta téri vízlépcsőben, sem a mai Széchenyi térben, de egyáltalán a 30-as évek építészetében sem. Sokkal károsabbnak tartjuk ugyanakkor azt a műviséget, amely a sztálini kocka-felfogásra, valamint a kádári lakótelepépítésre emlékeztet, és a történelmi hangulathoz egyáltalán nem illeszkedő minimalista térplaszikai felfogásra, absztrakt „szobrok” elhelyezésére törekszik.

A Boldogság Háza környéke körülbelül egy évtizede történt felújítása pedig a térövezet őrzése és óvása hiányában, nem pedig a szerkezeti illeszkedés hiányában ment tönkre.

*

További szomorú észrevételünk, hogy a Pécsi Hét terjesztését, úgy tűnik, bizonyos, sajnálatos és szégyenletes szabotázsakciók gátolják ezekben az EP-választás előtti hetekben.

Péchy Endre